Spanyol Nagydíj - Ferrari-dominancia?

Bár eltelt két hét és nyakunkon a török nagydíj, álljon itt egy rövid visszatekintés a Spanyol Nagydíjra, amely néhány részlettől eltekintve hozta a papírformát és ezzel a dögunalmat.

Az időmérő után értetlenül állt mindenki, mint amikor a Totál káosz c. filmeposzban a rendőrtől megkérdezte a nőnemű társa, hogy "Walter, te le akarsz velem feküdni?", mire Walter azt hitte, rátalált a kulcsra, amely a női lélek bugyraihoz vezető ajtót nyitja és a sok körmönfont interakció helyett, amelyet sokan udvarlásnak hívnak, Walter gondolkodás nélkül rávágta: "Naná!".

Szóval, így állt mindenki az időmérő után, és azt találgatta, vajon a Renault megtalálta-e a Forma1 magasabb köreibe vezető ajtó kulcsát, amelyet egyébként csak oly sok munka és idő- és pénzfecsérlő módon szoktak meglelni?

Vajon Fernando Alonso második helyezése egy hosszú, másfél éves kínlódás végét jelentené?  Sikerült megtalálni azt a formát, amelynek segítségével az autó ideális leszorítóerőt generál a Bridgestone gumik maximális tapadását, de nem túl korai elkopását eredményezve?

Vagy csak egy átverés tanúi lehettünk, amelynek segítségével Alonso igazi profi játékosként megjutalmazta a főszponzor ING helyszínre érkezett VIP-vendégeit és a hazai közönséget, elérve azt, hogy másnap 320.000 néző legyen a pálya mentén, hogy láthassa őt és esetleges sikerét?

A verseny első felében erre megkaptuk a választ.

A Renault, mégha talált is valamit és a fejlesztések során gyorsult valamit, az bizony kevés volt versenytávon arra, hogy lépést tartson az élmezőnnyel. Ez volt az egyik fontos válasz az egyik fontos kérdésre. No meg persze az, hogy Massa elrontotta az egyetlen Q3 gyors körét, amivel újabb kínos magyarázkodásnak nézett elébe.

A versenyen újra a Ferrari-dominancia érződött, bár a biztonsági autós időszakok rendre elporlasztották az összegyűjtött előnyt, az azonban világosan látszott, hogy a Ferrari után loholó és egymással küzdő McLaren és BMW nem tud mit kezdeni a piros autókkal. Egymással már annál inkább tudtak volna, de Kovalainen kiesését leszámítva nem történt érdemi változás a sorrendben.

Nekem úgy tűnik, hogy a két csapaton múlik az, hogy felzárkózásukkal színesebbé teszik-e a világbajnokságot, avagy beállnak a sorba és a Ferrari elhúz tőlük. Fontos megemlíteni, hogy a következő verseny, a török nagydíj Ferrari-pályának van titulálva, viszont utána újból a Ferrarinak kevésbé fekvő versenyek jönnek, Montreal és Monte Carlo.

Kubica nem véletlenül nyilatkozta azt, hogy Monaco-ban megszerezhetik a BMW első győzelmét.

Kovalainen horror balesete kicsit felrázta a nézőket a verseny közepén és újból szóba hozta a biztonságot. A finn egy padlógázas gyorsítás után a kanyarból kisodródva, fékezés nélkül nagy szögben csapódott a gumifalba. A balesetet egy hibás felni okozta, amely durrdefektet okozott a bal első kereken. A becsapódás után az autó szinte eltűnt a gumifalban, a pályamunkások nem is tudták saját erejükkel kihúzni onnan. Hosszú percekig tartott, mire kihúzták az autót és kivették belőle Kovalainent, aki mutatta, hogy minden okés.

A baleset kapcsán meg kell említeni, hogy milyen hihetetlen biztonságosak a F1 autók. Évekkel ezelőtt egy ilyen balesetet lehetetlen lett volna túlélni. A tavalyi Hamilton és főleg a Kubica-balesetekhez hasonló erejű balesetek az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően nem válnak halálossá.

Említésre méltó még a Super Aguri kínlódása, amely morálisan tönkre tette a versenyzők teljesítményét, nem véletlenül; azóta világossá vált, hogy ez volt a csapat utolsó nagydíja. Kár értük meg nem is. A sokszínűség mindenképpen halványul, ellenben talán a Hondának könnyebb lesz valamivel a felesleges ballaszt megszűnésével.

Következő futam a Török Nagydíj, a Ferrarinak fekvő pálya, meglátjuk, elindul-e a Ferrari meglépése a mezőnytől, vagy marad továbbra is a relatív csekély eltérés az élmezőny első 6-8 autója között...

Végeredmény: