Csáki István oldala

Mint már tegnap említettem, hihetetlen volt úgy hazaérni tegnap este hogy vaóban csak szombat reggel indultunk el.

A hétvégéről:

Az út Veszprémbe: Szombat reggel f6-kor keltünk, majd indulás egy óra múlva az M7 irányába. A városon kb 25 perc alatt átértünk, majd beálltunk a pályán egy 120-as tempóra. Persze nem végig, mert úgy a 35. km-nél egyszercsak dugóba kerültünk. Mint kiderült a 42-es km-nél baleset volt, ami nekünk 30 perc araszolást jelentett! Utána már jól haladtunk, f10-re A Gázló célterületén voltunk!

Segítség: Tébláboltunk ott pár percig, felvettük a pontőr csomagunkat, majd kiderült hogy az Odvaskői ponton kevés a müzli, így elmentünk a teszkóba vásárolni. Kaptak finom Norbisat:)
Fél 11-re oda is értünk, ledobtuk a pakkot, majd elindultunk Vinyére ahol a mi pontunk volt.

A pontÅ‘rködés: A pontÅ‘r általában itt a Pokol Csádra nevű kiszolgáló objektumba ül be, és várja a népet. Ez idén is így volt. Nos ezen már évek óta gondolkodom hogy hogyan lehetne ezt kikerülni, hisz bár nem kevés forgalmat terelünk így közvetlenül az “étterembe”, soha egy kólát nem kaptak a pontÅ‘rök ezért! Nem mondom hogy elvárnám, de hát ezen a napon is legalább 80-90 fogyasztó kerékpárost lehetett megszámolni, és nyilván volt akkora profit rajtuk hogy az a kóla nem vágná földhöz! No felejtsük is el…

Jajj, sajnos nem lehet. Meg kell még melítenem hogy a kaja amiért kb 1800 Ft-ot kértek szörnyű volt. A hasábburgonya nem volt friss, és érezhetően olajos íze volt, a hússzeletben pedig 4 db mócsing is volt. A tányér szélére tűzött zöldség pedig meg járt már pár tányért, mert olyan barna volt hogy rossz volt ránézni. Szerencse hogy volt nálunk szendvics, különben éhen halltam volna!

JövÅ‘re ha ismét én leszek itt, teljesen biztos hogy nem az “étteremben” fogom felállítani az ellenÅ‘rzÅ‘ pontot! Az út ami bejön a faluba elkanyarodik, és a kanyarban szemben van egy kis domb, a dombon pedig túristáknak fenntartott asztal és pad. E mellett letáborozunk, és sokkal feltűnÅ‘bbek is leszünk. Egyedül annyi a plussz munka ezzel hogy vizet nekünk kell majd vinni a pontra, mert nem hinném hogy az “éttermes” volna olyan jó fej hogy engedi vízhez jutni a bringásokat!

A pont 12-16:15-ig van nyitva. Mi kb 16:45-ig voltunk a ponton. Szerencse, hisz 16:40 körül jött vissza egy kerékpáros a pályáról hogy ő feladta, és néz inkább vonatot Veszprémbe. felajánlottam neki az autót, ami bár nem nagy, de volt bringatartóm! Tudtam hogy vonat kb napi kétszer ha megy, és nem akartam hogy szerencsétlen 2-3 órát várjon ott! Míg tettük fel a bringát befutott egy másik kimerült túrázó, aki ismét szállítást kért. Tudni kell hogy soa nem használtam még a bringatartót az autón, így az első úton egyből 2 bringával volt tesztelve. Épségben beértünk végül Veszprémbe, és mindenki boldogan távozott!

Az este: Miután visszamentünk, elmentünk egy pizzázóba enni. Úgy látszik szombaton rettentően finynás voltam, mert mindenbe belekötöttem ami mozgott. A pizzázóban, a székek szétfoszlott műanyag háttámlája kicsit lehangoló volt, de amikor kihozták a pizzát, és a tányérról a zománc is le volt pattogva (kb két 20 Ft-os nagyságú részen), már túl sok volt. A pizza amúgy sem volt túl finom, a tésztája kb 1 cm vastag, a széle pedig 4 cm. Nem lett a kedvencem, pedig régen itt sokkal finomabb volt a kaja!

Kaja után vissza Pénzegyőrbe ahol a szállásunk volt. útközben láttunk nyuszit, csacsit, és lovacskákat! Lecuccoltunk majd elmentünk pancsizni. A nap hátralévő részében a sportársakkal osztottuk meg élményeinket. Kb f10 körül érkezett meg a vacsora. Ugyanabból a pizzériából ahol a délután ettünk! :-O
Mindenki éhes farkasként támadta le, s kaja után jött az elnöki köszöntő, és a nagy ötletelés! Sok tanúságos ötlet elhangzott, amit érdemes lesz megfontolni!
Alvás kb f1-kor!

Vasárnap

Reggel kelés, és bár úgy emlékeztem hogy közös reggeli lesz, melyet az egyesület ad, mégsem volt. Na mind1, megettük ami nálunk volt :)

Pancsi:Éva és párja csatlakozott hozzánk a Balcsira menet, így kb délre sikerült is leülni a strandra. Találtunk a kemping strandot, ahová csak 500 Ft/fÅ‘ volt a beugró. Bár a kaja itt nem volt túl olcsó, de sokkal-sokkal finomabb, és frissebb volt mint a vinyei “étteremben”. Egész nap a szomszéd placcon lévÅ‘ két busett hound-ot bámultuk. RettentÅ‘ aranyosak:) A víz jó volt, a kaja finom, a nap kb 4-ig sütött is. Utána felhÅ‘ lett sajnos. MIvel a kempingben lehetett fürdeni, kihasználtuk az alkalmat hogy ne izzadtan ülljünk be a kocsiba.Indulás elÅ‘tt még beúszott a strandra egy hattyú család, ami a lemenÅ‘ nappal párosítva elég romantikus idillt kölcsönzött!

Út haza: 18:50-kor indultunk haza. Balatonalmádiban a városi lámpa nagyon megfogta a forgalmat, de nem úgy mint a délutáni baleset az M7-esen! Balatonvilágosig semmi baj nem volt, de onna már dugó volt a bekötőúton is. Araszoltunk szépen, de nem mentünk rá a pályára, hanem 7-es főúton indultunk tovább. Polgárdinál rátértem a pályára. Kb 60-70, néhol 20-30 km/h sebsességgel mentünk, majd úgy a 70. km-nél megindult a forgalom, és hazáig 120-at lehetett autózni.

Két nap alatt majdnem 500 km autózás kicsit kifárasztott. Jövőre biztos hogy már pénteken lemegyek Pénzesgyőrbe, mert bár így itthon aludhattam, de sokkal fáradtabb is voltam!

Jövőre ismét!