Szekszárd Maraton 2008

Kettőezer nyolc augusztus tizedikén rendezték az első szekszárdi mountainbike maratont. Mivel első volt, és igen későn derült ki hogy lesz e egyáltalán,és mégis mikor, így ehhez mérten igen visszafogott volt a résztvevők száma is. Kb. 200 fő induló volt.

Reggel megérkeztünk olyan háromnegyed 9 környékén. Bringák még maradtak a tetőn, elmentünk nevezni. Mivel én előnevezett voltam, gyorsan végeztem... volna! Kiderült hogy állítólag én középtávra neveztem, amit erősen kétlek

, hisz minden idei versenyemre rövidtávra neveztem be. Kérdeztem hogy át tudnának e írni, mire a hölgy bájosan közölte hogy ennek a díja 2000 Ft. Semmi kedvem nem volt erősködni, így hagytam az egészet, és szóltam hogy engem akár most is elkönyvelhetnek DNF-ként! A hölgy erősködött hogy miért nem megyek akkor végig, ha már erre neveztem, én inkább nem válaszoltam neki.

(megjegyzés a rendezőknek: kéretik egy olyan honlapot csinálni ahol láthatóak a nevezett, vagy várólistás versenyzők, hogy az ilyet ne a rajtállomáson kelljen megtudni)

Rajt pontos volt, bár megint az a barom Ádám volt a spíker. Már annyira herótom van ettől a pasitól hogy nagyon. Nem igaz hogy nincs jobb nála!
Rajt után szinte egyből mászóka, majd tolás. Már itt nem tetszett, de ez van. 20 perc tolás után kezdtem feladni a reményt hogy ennek vége lesz valamikor! Nos nemsokára felértünk a tetejére. A pálya gyönyörű részeken haladt, így a panorámára nem lehet kifogásom. Persze ahol volt! Volt olyan hogy bevezettek a susnyásba, ahol alig láttunk a csalántól, és persze még sár is volt. Volt olyan ahol csak a logika miatt találtad meg a jó utat, mert egy hármas kereszteződésben semmi jel nem volt hogy merre is tovább.

(megjegyzés a rendezőknek: kitartás, lesz ez jobb is, csak ne egy helyi ember szemével nézzétek a pályát, hanem egy idegen bringáséval, akinek fogalma sincs merre kell menni. Jobb jelölés jövőre alap, hisz nem csak mi mint rövidtávosok, hanem a hosszútáv élbolya is csúnyán elkavart)

Voltak olyan részek a pályán ami nagyon XC pályára emlékeztetett. Persze abból sem a legkönnyebbre. Tolás 15 percig, majd örültél ha mókuskerékben folytathattad. A kis távra egy db frissítő volt, ahol valószínűleg nem igen mosták ki a kannákat a betöltés előtt, mert gyógyszeres-mosószeres íze volt a víznek. Egy korty után ki is köptem. Még jó hogy volt nálam ivózsák.
Végül csak beértem a célba. Bár az időm nem volt olyan fényes, szóval simán bárki elhitte volna hogy a középtávról csurgok be, de inkább kihagytam a csipkaput, jobb a lelkiismeret alapon:)

A pályára sajnos nagyon rányomta a képét az adott héten leesett eső. Ha az nem lett volna, talán élveztem is volna. De ez a tapadós homok, néhol annyira megfogott hogy azt hittem kilyukadt a kerekem. Nos meglátjuk hogy jövőre lesz e létjogosultsága a versenynek. Nagy a konkurencia!