Sopron és környéke

Régóta vágytam már Sopronba. Valahogy mindig vonzott a város, de eddig nem sikerült sor rá hogy meglátogassam. Idén elhatároztuk hogy 4 napra elmegyünk, és bejárjuk a várost, és a környéket.

Vasárnap érkeztünk, a szállást bármilyen ajánlás nélkül a Pihenőkereszt panzióban foglaltuk le. Kívülről a ház okés, de a szoba amit kaptunk megért volna egy subbát. A falak tele voltak szúnyogok, és barátaik elhalt, szétkent tetemeivel, a fürdő is megért volna 1-2 üveg Domestost, meg egy durva szivacsot... De a szállással én mindig úgy vagyok hogy oda csak aludni kell menni, így igyekeztünk ezeken az amúgy nem épp szimpatikus jelenségeken túllépni, és a város/környék szépségével foglalkozni.

Első nap - Vasárnap

Lemosva az út porát, bementünk a városba ebédelni, várost nézni. Sopron szép hely, a belváros hangulatos, de kb 1 napnál nem lehet többet eltölteni, mert nincs más amit megnézz. No de kajánál tartottunk. Leparkoltunk egy sarkon, és bementünk a közeli Jégverem étterembe. Nagy nyitott helység, fele fedett, másik fele nem. Mivel a fedett részek tele voltak, így mentünk a napra. Pincérre vártunk vagy 10 percet, de csak ledobta az étlapot, az hogy mit iszunk, már nem érdekelte. Kiválasztottuk hogy mit kérünk, és megrendeltük.

Mire megrendeltük a kaját, már eléggé éhesek is voltunk, és hát ugye az éhes ember gyakran ingerült, ideges. Sebaj, beszélgettünk, elvoltunk, de cirka 20 percel a rendelés után söröm utolsó kortyait kortyolgatva már igne morcos voltam. Odahívtam a pincért, és megkérdeztem mikor kapunk ételt. Azt mondta utánanéz.. Utánanézett, egyből megkaptam a főételem.

Csúnyán néztem rá, mondom először talán a levest enném meg. Elnézés kérés nélkül elment, és megkaptam a levest. Leves után a melegített, középen hideg főételhez nem volt sok kedvem, de az étel nem lehetett rossz.. frissen. Fizettünk, majd monta a pincér hogy elnézést kérnek, és kaptunk 15 % kedvezményt. Mondhatni ez pozitív, de borravalót akkor se adtam!!! Konklúzió: senkinek nem ajánlom a Jégverem éttermet, nem éri meg az árát.

Ezután elmentünk bejárni a belvárost. Helyes kis utcákon lehet sétálgatni, majd rájössz hogy körbe-körbe mész. A Várkerület-Ógabona tér ugyanis egy ovális kört ír le, becsapva a szegény túristákat :)

Nézelődtünk kicist, majd visszamentünka  szállásra inkább.

Második nap - Hétfő

Tovább folytattuk Sopron felderítését. Az épületek szépek, ezt be kell vallanom. Simán el tudnék lakni a belvárosban, és csak az épületeket nézegetném, de ezzel ugyanígy vagyok Budapesten is. A Szt. István körúton is vannak épületek amik egyszerűen szépek, lenyűgözőek,  a mai városi ember, mégis csak arra emlékszik hogy az aljában van egy pékség.

Séta után beültünk a Várkerületen lévő Puskás étterembe. Leültünk, itt  már 5 perc múlva kaptunk egy pincért, meg is rendeltük az italunkat. Alapvetően ugye türelmesek vagyunk, itt is azok voltunk, a tegnapiból kiindulva mindenképp. Bezsélgettünk, néztük a forgalmat elvltunk, de vártuk az italunkat... Csak nem akart megérkezni sajnos.  30 perc után megkérdeztem a pincért hogy 'igaz hogy már ebédet is megrendeltük, de sajnos még az italunkat sem kaptuk meg, ha most felállunk, ugye semmit nem kell kifizetnünk?'

Sajnálkozott, és jelezte hogy menjünk nyugodtan. Sajnos ezt az éttermet sem tudom senkinek ajánlani.

Aznap egy Nagyi főzelékesénél ettünk, ami nem volt akkora kulináris élvezet, de megettük. Aznap még szerettünk volna elmenni a helyi sörgyárba, de mint a helyszínen kiderült, tavasz óta nincs látogatás. Sajnáltuk, mert kíváncsi lettünk volna hol/hogy is készül a Soproni.

Harmadik nap - Kedd

Nagycenknek vettük az irányt ahol megnéztük a Széchényi kastélyt. Nagyon szép épület, karban tartva, és a parkja is lenyűgöző. Hatalmas platánfák midnenütt, bent a kastélyban pedig Széchényi kiállítás volt. Bementünk, élveztük minden percét, a hangulatot, a miliőt. Képek magukért beszélnek.

Nagycenken az Aranykakas vendéglőben ebédeltünk, ahol be kell valljam semmi kifogásom nem volt. Törődtek az emberrel, kiszolgálták, volt aperitif az étel előtt, az étel finom volt, szóval megérdemelték az otthagyott pénzt. Ajánlom!

Délután megintcsak Sopronban sétálgattunk.

Negyedik nap - Szerda

Cél Fertőd volt, pontosabban az Esterházy kastély. Hát tény hogy sokkal nagyobb, monumentálisabb mint a Nagycenki, de nekünk az sokkal jobban tetszett. Ezen látszik hogy azért építették mert nekik kellett a legnagyobbnak lenniük. A kert akkora hogy egy hétig lehet benne sétálgatni, de hát abban az időben más világ volt, ez kellett. A kastély szép, de csak előlről, és az első 'kertből', hátul egy erős narancssárga színben pompázik, ami nem épp előnyös, de láthatólag felújítás alatt van.

Elmentünk még Fertőrákosra, ahol egy kőbányát néztünk meg, ahol kőszínház is helyet kapott. Nagyon nagyon kicsinek érzi az ember magát egy ekkora helyen. Készült sok fotó, amit meg is lehet nézni :)

Bánya után elmentünk hajókázni a Fertő-tóra, ahol egy órás körutat tettünk a közeli nádas körül :) Járt idegenvezetés is, meg minden, jó volt.

Közben be is dobtam már Facebookra hogy mennyire szivatnak a Soproni éttermesek minket, mire kolléganőm Orsi ajánlott is két helyet. Az első sajnos már nem üzemel, de a második, a Tercia Hubertus étterem igen. Nem csalódtunk, a kiszolgálás normális volt, az étel minősége jó, szóval az utolsó két nap mondhatni jó helyeket fogtunk ki.

Sorponi képek:

Összességében jó volt ez a kis kirándulás, de Soprontól többet vártam. Valahogy mindenkitől szépeket hallottam, meg "milyen jó", "milyen szép", de azért nem volt meg a wowww érzés. No de biztos benne volt a hiba. Jövőre talán elmegyünk Pécsre, meglássuk.