Felmerült pár hete a kérdés, hogy mi pasik kivel beszéljük meg az érzelmeinket. Mit érzünk az épp aktuális barátnőnk iránt, mivel bántott meg, vagy mivel tett boldoggá.
Mi pasik nem szoktunk egymással az érzelmeinkről beszélgetni, az ugye olyan nem pasis dolog, mai nyelven szólva nem menő. Bevallom lehet én sem tudnék mit kezdeni a dologgal ha egy barátom, a párja iránt táplált érzelmekről akarna velem beszélgetni egy pofa sör mellett. De azt hiszem egy így alakult ki a mi kultúránkban. Ez egy ilyen helyzet.
Ez ellen lehet tenni, azaz elkezdődhet egy kommunikáció a férfiak között is e téren, ne csak a nők kiváltsága legyen ez ugye, vagy hallgatunk továbbra is, felemésztve ezzel néha magát a férfi-nő közötti kapcsolatot is. Mert lehet nem gondolsz bele, ez veszélyes is lehet. Férfi és Nő között a kommunikáció sokszor gyötrelmes, Jönnek a szokásos kérdések, F: Mi a baj?, N: Semmi.
Igen, ezt a “Semmit” mindannyian ismerjük, e mögött MINDIG van valami. Valami amire nem figyeltünk oda eléggé, vagy valami amiről elfeledkeztünk. Szóval beszélgessünk férfiak, találjunk valakit akivel megtehetjük ezt, mert ha magunkban tartunk mindent, gyakran a másik már nem tehet mást, mint elfogadja a helyzetet, és az nem mindig Happy End!
Javaslom legyen ez a párunk, hisz általában ő ismer a legjobban, meg általában úgyis a másikról van szó. Őszintének lenni meg jó ugye.
Bevallom, ma kaptam egy olyan pofont, amire nem számítottam. Valahogy nehéz feldolgozni hogy az akiről azt hitted a barátod, méghozzá gyerekkori, élete egy fontos eseményéről elfelejt szólni. Fura érzés…
Egyenlőre nem tudom hova tenni ezt az egészet. Nem őt hibáztatom. Igaz hogy mostanában nem ültünk össze minden héten, de azt hittem azért ennyire még jóban vagyunk. Hát ez van, az élet múlik…. Jó lenne úgy befejezni a mondatot hogy emberek jönnek-mennek, de a barátok maradnak, de fenti példából kiindulva ez nem igaz.
Tavaly valahogy nem értettem hogy miért, és minek kell évértékeléseket írni. Páran hozzám szóltak, de maximum megértettem, és megfogadtam én nem fogok ilyet :)
S tudjátok mi a furcsa? Idénre mindenhol elmaradtak ezek az évértékeléses bejegyzések, sehol nem olvastam ilyet. Vajon mi az oka?
Igyál tejet mondja a gazda a tv-ben, és miért is ne innánk. Szinte mindannyian iszunk akár nap mint nap tejet. Nem nagy dolog. De amit a gazda hozzá szokott tenni, hogy magyar tejet igyál, így növeld a magyar gazdaság erejét. Értem én, de ha nincs a boltban, akkor mit vegyek?
Olvass tovább…
Hát már úgyis “elszóltam” magam, így természetesen a saját blogomban is érdemes beszámolni róla hogy 2009 októberben felmondtam jelenlegi munkahelyemen, az Expressz Mo Zrt-nél. 4 év az 4 év, több pozícióban is dolgoztam, egyesek ezt karriernek is hívták, de azért ezt én kicsi túlzásnak tartom. Pozíciókról itt.
Sokat fejlődtem az elmúlt 1,5 évben, nagyobb rálátásom lett az online reklám piacra, átláttam a végére az ügynökség kér ajánlatot az ügynökségtől párhuzamot, ami az elején eléggé… hogy is mondjam kínai volt, na meg érthetetlen :)
Jövőben egy reklámügynökség csapatát fogom erősíteni, mint junior webfejlesztő, s remélem hogy megfelelek majd az elvárásuknak, illetve megfelelően tudok majd én is fejlődni, hisz van hova.
Ennyi. Irány előre, tanulni, dolgozni és sok tapasztalatot szerezni!
Ma kora reggel Scottie kutyus itt hagyott minket. Küzdött, dacolt több napon keresztül betegségével, de ma reggel elaltatták. Scottie egy barátunk kutyusa volt, de olyan szeretnivaló, hogy muszáj róla megemlékezni. Hiányozni fog…
